Van valaki, akivel olyanok vagyunk, mint két ember egy sötét alagútban...tapogatózunk a sötétben, érezzük egymást... a másik lelkét, de addig nem láthatjuk egymást míg ki nem jutunk a fénybe, míg az alagút végére nem érünk....az alagút a munkája, ami elszakít egymástól... miért ilyen nehéz, ha két ember végre egymásra talál...?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.