Mérlegre kerül minden, mielőtt végső döntés születne...
tudom mire gondolsz... de nem lehet előre készülni az életre, hisz sose tudhatjuk mi lesz belőle...
a boldogság pedig két boldogtalanság közti gyönyörű állapot, ki tudja meddig a miénk, meddig tart...
...nincs igazi, csak döntés, felelősség egy másik emberért, szeretet, küzdelem, erő...HIT... vissza kell hozni a hitet, hogy bármi lehetséges... még talán ez is...
egyelőre csak figyelek... egyelőre
félelmetes ez az élet :)
Félelmetes, mert az utazás nem jött össze... terveztük... végzett, meg lehetett volna oldani..de megoldva még sem lett...
...elengedném őt és az érzést, de nem megy... mert mégis úgy érzem, hogy nem a vég, hanem a kezdet jöhet el számunkra, s a jövőnk elindulhat kettőnkkel, ha mindketten akarjuk, beleadjuk a szívünket... őrültség, de Így érzem, ha minden emberi logika ellent is mond ennek...
Miért kellene a mostani elidegenedett élet normái szerint rámondani egy kapcsolatra, kapcsolatjelenségre, hogy vége, ha az érzelmi szinten ez a tűz él, lobog, s nem akar kialudni, s a két fél a szíve mélyén érzi, bármi történik, ennek nem lehet így vége...?
Rá kell döbbennem, hogy minden kapcsolatomba egyetlen dolgot vittem magammal, ami igazán én vagyok, amiért születtem erre a világra, s amiért a dolgoztam mindig a kapcsolataimban:
Minden erőmmel, szenvedélyemmel, szeretetemmel (ennek a világnak az elidegenedő hatása ellenére) megpróbáltam a kedvesemet megtanítani igazán őszintén és nyíltan szeretni... megélni az egymás iránti szeretet érzését, merni szeretni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.