...AZ EMBEREK FÉLNEK... elidegenedett világban élünk... s az emberek félnek boldogok lenni, kapcsolatot építeni, abba esetleg belebukni, de ezzel azt is kockáztatják, hogy sose lesznek boldogok... Nincsenek álmaik, a múltukba kapaszkodnak, ami már nem létezik, vagy egy elérhetetlen buborék jövőt képzelegnek, amiért szintén nem tesznek, nehogy csalódjanak...
Mennyivel egyszerűbb lenne MEGÉLNI a pillanatot, ami megadatott, az ÉRZÉST, amit egymás iránt érzünk, SZERETETET adni-kapni, HINNI magunkban, a másikban, a kapcsolatunkban, a boldogságunkban,Valóban a JELENBEN ÉLNI!!! s nem önmagunk erődjében félni és magányosnak lenni...
A mai kor emberei MERÉSZEN HÜLYÉK...attól félnek, ha megélnék az érzelmeiket, akkor elveszítenék amijük eddig volt, a magányos lélek "biztonságát", a "biztos rossz" elvesztésétől rettegnek, s nem mernek lépni, nyitni a másik ember felé...
miért nem azzal számolnak, mit nyerhetnek ebből, mennyivel többek lehetnek, s az álmukat valóra válthatják:
Szeretnek, s Szeretik őket... Együtt (egymást emelve) Boldogok lehetnek, s együtt CSODÁRA képesek!
...ez a Csoda az egyetlen, amiért érdemes élni, s amiért KELL, MUSZÁJ KOCKÁZTATNI!
Emberek, fel kellene ébredni, visszatérni a valós értékekhez, MERNI SZERETNI!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.