Léleksuttogó

A rövid történet egy férfiről szól,aki belső hangjának engedelmeskedve elindul Kammir városába.Útközben megpillantott egy szép,zöld domboldalon egy kis kertet,ami csábítóan hívogatta magához. Ahogy belépett a kis kertkapun, észrevette,hogy mindenfele fehér kövek vannak a fűben elszórva.Odament,hogy elolvassa az írást. Az első kőre a következő volt írva: Abdul Tarek,élt nyolc év hat hónap két hét három napot. Beleborzongott,mikor rádöbbent,hogy nem akármilyen kő ez, hanem síremlék.Körülnézett és azt látta,hogy minden kövön egy felirat áll: Dzsamir Kabib,élt öt év nyolc hónap három hetet.Legnagyobb megdöbbenésére a legidősebb halott is csak valamivel több,mint tizenegy éves volt... Megrendülten gondolta,hogy ez egy gyerek temető...Egy idős férfi járt arra,-a temetőőr-,és megkérdezte tőle miért van itt ennyi gyermek eltemetve,valami átok súlytotta a várost,hogy ennyien meghaltak ilyen fiatalon?"Az idős férfi elmosolyodott. Nincs rajtunk semmiféle átok.Csak egy régi hagyomány él tovább körünkben.Elmesélem.
Amikor valaki betölti a tizenötödik évét,a szülei ajándékoznak neki egy ilyen könyvecskét,mint amilyent én is itt hordok a nyakamban.A hagyomány úgy kívánja,hogy attól a naptól fogva valahányszor nagy örömben van része a gyermeknek,kinyitja a könyvecskét,és feljegyzi:
Bal oldalra,hogy mi volt...
jobbra pedig,hogy meddig tartott az öröme. 
Megismerkedett a menyasszonyával,beleszeretett.Meddig tartott a lángoló szenvedély,a megismerkedés öröme?Egy hétig? Kettőig?Három és fél hétig?Aztán az első csók izgalma,az első csók felejthetetlen öröme-az meddig tartott?A csók másfél percéig?Két napig?Egy egész héten át? És a terhesség,az első gyermek születésének öröme?És a barátok esküvője?És a találkozás a távoli vidéken élő testvérbáttyal?Mennyi ideig tartott az öröme ilyenkor?Órákig?Napokon át?
Úgyhogy feljegyzünk minden pillanatot,amit élvezünk...minden egyes pillanatot.
Mikor valaki meghal,nálunk az a szokás,hogy kinyitjuk a könyvecskéjét,
összeadjuk mennyi ideig tartott az öröme,és azt írjuk a sírjára,mert szerintünk csak ez az igazi idő,amit ÉLT! "

Ezért fontos, hogy az ember mindig a Mostban éljen, hogy a saját öröméről, boldogságáról ne maradjon le, élvezze, élje meg az örömöt, boldogságot, s ne késleltesse a jövő ígéretével...mert az ki tudja, hogy eljön-e...